A Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf.40.183/2024/9-I. számú precedensértékű ítéletében úgy foglalt állást, hogy a bank a csalás, illetve pénzmosás eredményeképpen a számlára érkező összegnek akár a számlán történő jóváírásakor, akár annak továbbutalásakor nem észleli az ügylet szokatlanságát, és ezzel összefüggésben a bejelentési kötelezettségének, és az ügylet teljesítésének felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, fennáll a kártérítési felelőssége a pénzt átutaló károsulttal szemben.
Tényállás:
Két külföldi cég közötti, nemzetközi adásvételi szerződés kapcsán a vevő az eladó vezérigazgatójának e-mail címéről, az eladó céges papírján készített és a vezérigazgató aláírásával ellátott levelet kapott azzal, hogy a vételárat a korábbiaktól eltérően egy magyarországi kft. bankszámlájára kérik teljesíteni. A levél valójában harmadik személytől származott és csalás eredménye volt. A vevő a levélben foglaltaknak megfelelően átutalta a vételárat az abban megjelölt magyarországi cégnek. Az összeg a számláról azonnal továbbutalásra, illetve készpénzben felvételre került.
Az összeget feladó külföldi cég, miután a csalást észlelte és a visszahívásra, valamint a kedvezményezett cégtől való behajtásra irányuló intézkedések nem vezettek eredményre, pert indított a kedvezményezett bankszámláját vezető hitelintézet ellen. Keresetében elsősorban a pénzmosás megakadályozásáról szóló törvény (Pmt.) megsértésére hivatkozott.
A bank kártérítési felelőssége
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a kedvezményezett korábbi tevékenységéhez képest hirtelen, előzmény nélkül megváltozott az ügyletek gyakorisága, nagysága, amelyre figyelemmel az alperesi hitelintézet belső szabályzata szerint a perbeli ügyletet szokatlannak kell tekinteni.
Ezenkívül kb. 1 héttel a perben vitatott tranzakciókat megelőzően törlésre került a kedvezményezett adószáma, melyre tekintettel adóköteles tevékenységet már nem folytathatott, és erre nézve a nyilvános cégjegyzék adatai a hitelintézet rendelkezésére álltak.
A fentiek alapján a kedvezményezett számláján történő jóváírás és az átutalások teljesítésének jellege szokatlan, amelyre a Pmt. 11. § (3) bekezdése értelmében a hitelintézetnek különös figyelmet kellett fordítania, arra is figyelemmel, hogy a számla kiürítését is azonnal megkezdték.
A bejelentés alapjául szolgáló adat felmerülésekor pedig a hitelintézetnek a Pmt. 34. § (1) bekezdése értelmében a pénzügyi információs egység felé bejelentési kötelezettsége, továbbá az ügylet teljesítésének felfüggesztésére vonatkozó kötelezettsége állt fenn, amelynek nem tett eleget.
Az alperesi banknak tehát a pénzmosási szabályok alapján mind az átutalt összeg jóváírását, mind pedig – miután a jóváírás megvalósult – az összeg továbbutalását, illetve készpénzben történő felvételét fel kellett volna függesztenie; ennek elmulasztásával kárt okozott a felperesnek.
Kármegosztás
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a konkrét esetben az átutaló fél maga is közrehatott az őt ért kár bekövetkezésében és felróhatóan járt el azzal, hogy nem ellenőrizte a csalárd fizetési utasítás valódiságát egyéb kommunikációs eszközök igénybevételével, illetőleg a kedvezményezett partneri minőségét a nyilvánosan elérhető adatok alapján. A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte, hogy a felperestől, mint professzionális gazdálkodó szervezettől különösen elvárható lett volna, hogy egy nagy összeg átutalása előtt ilyen módon is meggyőződjön az új adatok valódiságáról. Ennek elmulasztása miatt felperes a kárát 50 %-ban viselni tartozik.
Az ítélet jelentősége
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a bankszámlatulajdonsok kárára a fent bemutatott vagy hasonló módon elkövetett azon internetes/elektronikus csalások száma. A jogerős ítélet alapján a károsultak számára megnyílt az a lehetőség, hogy káruk megtérítését részben vagy egészben a pénzmosás megelőzési (AML), illetve ügyfél-monitoring (KYC) szabályok megsértésére hivatkozva követeljék az azt elmulasztó banktól.
